"Minden jól ment, amíg nyerésben volt, aztán miután vesztésre állt, hisztizni kezdett, sírni és dobálózni...". Valószínűleg szülőként te is találkoztál már olyan gyermekekkel (vagy te vagy megáldva velük), akik egész egyszerűen nem tudnak veszíteni.
Hiába a türelem, a kedvesség, a megértés, mit sem segít.
Ez pedig hosszú távon nemcsak a szülőnek rossz, hanem a gyermeknek is, hiszen ki akarna olyannal játszani, aki állandóan hisztizik és csapkod, ha nem áll nyerésre?
Ha te is érintett vagy a problémában, akkor van egy jó hírünk: nincs minden veszve. Nézzük is meg a lépéseket!
Először is, ne prédikálj a "rossz vesztesnek"
Őszintén szólva, amikor egy gyerek kiborul egy vereség után, azt szülőként nehéz megélni, egy valóságos érzelmi hullámvasút. Hiszen egyrészt nem tud veszíteni a gyermek, másrészt pedig... nem akarunk veszteseket sem nevelni.
De hidd el, a maximalizmus nem jó irány, ha a gyermek nem tud veszíteni. Meg kell tanulnia emelt fővel viselni a kudarcot.
A legrosszabb, amit ilyenkor tehetsz, ha azt mondogatod neki, hogy ne legyen szomorú, ideges, ettől ugyanis csak még rosszabbul fogja érezni magát, hiszen tudja, hogy helytelenül cselekszik.
Azzal, hogy még feszültebbé teszed a helyzetet, nem segítesz. Helyette érdemes kicsit csavarni a dolgon és megérteni a gondolkodásukat. Azok a gyerekek, akik hisztiznek, ha nem ők győznek, egész egyszerűen nem tudnak örülni a másik sikerének. A kulcs nem az, hogy boldoggá tedd őket, hanem hogy segítsd őket abban, hogy győztesnek érezzék magukat.
Ezt azonban szó szerint kell érteni: a gyerekeknek érezniük kell, hogy a győzelem valódi, így nem zavarja őket az, ha a másik nyer, hiszen ők is nyertesek.
Innét érdemes kiindulni.
Adj neki esélyt a győzelemre, de ne hagyd nyerni
Nem hagyhatod csak úgy nyerni a gyerekeket. Meg kell tanulniuk keményen dolgozni, ha nyerni akarnak, és ha nem nyernek, meg kell tanulniuk jól veszíteni, hiszen az élet is így működik.
Viszont itt is csavarhatsz a dolgon. Amikor társasoztok, a játék elején kérdezd meg tőle:
"Szeretnéd, ha hagynám, hogy nyerj?".
Ha igen, hagyd őt nyerni. Ezzel a kis "trükkel" már szabadon játszhat anélkül, hogy aggódna az eredmény miatt és így meg tudja tapasztalni a játék örömét, nem pedig csak a győzelemre koncentrál.
Azok a gyerekek ugyanis, akik győzni akarnak és aggódnak a vereség miatt, annyira stresszelnek, hogy egész egyszerűen elfelejtenek játszani. Olyannyira, már maga a játék elkezdése is felbosszantja őket, mert a játékot a vereség gondolatával társítják. Azt pedig ők ugye nem képesek elviselni.
Ha szeretné, hogy hagyd nyerni, akkor engedd meg neki, hogy kitalálja a saját szabályait.
Nem azt mondom, hogy hagyd, hogy a gyermek legyőzze az egész családot Monopolyban, és mindenki tegyen úgy, mintha ő nyert volna. Legyél őszinte azzal kapcsolatban, hogy hagyod őt nyerni, ne csapd be.
Cikkajánló: Miért fontosak a szerepjátékok a gyerekek életében?
Legyen egy különleges játékidő
A különleges játékidő az, amikor a gyermek alkotja meg a szabályokat. Hiszen - és ez most nagyon fontos - a kicsik tisztában van vele, hogy a szabályokat "valakik" megalkották, így ők is ugyanúgy ki akarják próbálni, hogy ez milyen érzés.
Engedni kell nekik tehát, hogy ők alkossanak szabályokat egy-egy általuk választott játékban. Ha hagyod őket érvényesülni, érdekes dolog történik majd.
Természetesen a csemetéd úgy hozza a szabályokat, hogy mindig te veszíts és ő legyen a nyertes. Újra és újra és újra.
Mígnem egyszer egyszer csak megelégeli. Érezte már elegét a győzelem izgalmát és a hatalmat, hogy megkapja, amit akar. Ezután pedig elkezdi élvezni a játékot is, könnyebben fel tud oldódni és nem lesz stresszes, frusztrált, hiszen kijátssza magából ezeket a rossz érzéseket.
Ne félj attól, hogy valamiféle rossz mintát állítasz fel ezzel és a gyermeked állandóan győztesnek érzi majd magát. Gondolj úgy inkább a ti közös különleges játékidőtökre, mint egy szelepre, ami a stressz levezetésére való.
Egyéb megoldás
Ha valamiért a fent említett módszer nem vezetne eredményre, próbáld ki a kooperációs játékot. Ennek keretén belül a gyermekednek másokkal együtt dolgozva kell eljutnia a célig és mint olyan, megtanul kommunikálni, együttműködni és együtt megélni a győzelmet.
Ilyenkor ugyanis az történik, hogy a másik győzelmét is a sajátjának érzi. Amennyiben pedig ennek tud örülni, legközelebb könnyebben megemészti majd, ha az egyéni játékban nem ő, hanem a társa nyer.