A tabletek és telefonok (gyűjtőfogalomként a "digitális kütyük") egy igazi darázsfészek téma.
Pro és kontra érvek, világnézetek, generációk csapnak össze és harsogják a saját igazukat a "régen minden jobb volt"-tól, a "gyerekek belenőnek, hagyni kell őket"-szintű hozzászólásokig. De kinek van igaza? Milyen hatással van a kütyüzés a gyermekeink agyára? Hogyan lehet, sőt egyáltalán lehet-e korlátozni őket?
Ahhoz azonban, hogy megértsd a gyermekkori kütyüzést, eggyel hátrébb kell lépni és önvizsgálatot tartani.
Te kibírod telefon nélkül?
Tényleg, próbáld ki. Tedd le a telefont és nézz végig egy szórakoztató filmet úgy, hogy közben egyszer sem nézel rá a telefonodra. Főzz valamit úgy, hogy közben nem nézel semmit a YouTube-on vagy sétálj úgy a gyermekkel, hogy közben egy pillanatra sem nézel rá a telefonodra.
Lelövöm a poént: nem fog menni.
Már néhány percnyi képernyőmegvonás stresszhez, szorongáshoz vezet, ami konkrét, nonverbális jelekben is megmutatkozik: vakarózás, lábrángás, körömrágás satöbbi formájában.
Korábban, a szerepjátékokról szóló cikkben írtunk arról, hogy a gyermek mindenben a szülőt utánozza: orvososat vagy épp papás-mamást játszik, bevásárol, szerel. Felveszi a szülői szerepeket, hiszen ezeken keresztül tudja megélni, megismerni a világot.
És persze másolja a telefonnyomkodást is.
Ha azt látja, hogy te szülőként, egy biztonságot jelentő digitális világba száműzöd az elméd, akkor ő úgy gondolja, hogy neki is ezt kell csinálnia, hiszen ezt csinálják a felnőttek. Ráadásul nem csak tőled látja, hanem a nagynénitől, nagybácsitól, tesótól; mindenkitől.
Ez a fajta kollektív függőség persze rányomja a bélyegét a gyermek viselkedésére, és ezen nem sokat segít az sem, hogy a legtöbb szülő egy tabletet vagy telefont nyom a kezébe, ha hisztizni kezd.
Ettől pedig a picik már 1-2 éves kortól olyan szintű digitális készségekkel rendelkeznek, hogy simán fel tudják oldani akár a billentyűzárat is és nyomkodni a telefont. Sőt, a magyar szakemberek azt is megállapították, hogy 1 éves kortól a gyermekek 1/3-a, 2 éves kortól pedig már a felük kütyüzik.
A kutatásból az is kiderül, hogy az elkényeztetésre hajlamos, illetve mérvadó szülők gyerekei kütyüznek többet, míg a tekintélyelvűeké kevesebbet. Ennek az oka az Etológia Tanszék vezetője szerint az lehet, hogy ilyen pici korban a gyermeknek szüksége van iránymutatásra, tanításra.
De tényleg baj ez? Nem erről szól a jövő?
Baj, ha kütyüzik a gyerek?
Az Alfa Generáció Labor friss vizsgálata azt mutatta, hogy a kütyüzés hatással van a gyerekek kognitív és önkontroll folyamataira, valamint a társas készségeire.
És hogy mit is jelent ez a gyakorlatban?
A magyar pszichológusok szerint egyfajta "digitális autizmus" alakulhat ki, ami magában foglalja a különböző figyelem-és viselkedészavarokat is. Ez egyrészt természetesen a kütyü hibája, másrészt azonban a szülőtől való elszigetelődés és az interakció, az érintkezés hiányának következménye.
Ha ilyen kicsi, 1-2 éves korban digitális bébiszitterekkel pótoljuk saját magunkat, akkor megfosztjuk a gyermeket a szülői jelenléttől, és ez bizony áthuzalozza a picik agyát. Nem úgy és nem olyan ütemben fejlődnek, ahogyan kellene, nem reagálnak jól a hangokra, jelekre, türelmetlenné válnak és a mozgáskoordinációjuk sem alakul ki megfelelően.
Erre a megoldás az lehet, hogy 4 éves kor alatt semmiféleképpen ne adjunk digitális kütyüt (telefont, tabletet) a gyermek kezébe.
A kütyüzés következményei
Folytatva a fenti gondolatsort: ha 4 éves kor előtt kütyüt adsz a gyermekek kezébe, úgy többek között kevesebb, szegényesebb lesz a szókincsük és a kommunikációban is lemaradnak a kortársaikhoz képest.
Ha pedig elindul ez a folyamat, a digitális függőség, akkor már nagyon nehéz megszakítani.
A leválasztásnak ugyanis nagyon könnyen hiszti, dühkitörés lehet a vége, amit egyéb viselkedészavarok tarkítanak. Így a szülő, jobb híján feladva a küzdelmet, inkább a gyerekre hagyja, hogy nyomkodja a tabletet vagy a telefont (addig is csendben van).
Ez a figyelemzavar később az iskolában is hihetetlenül nagy problémákat okozhat.
Gondolj csak bele: ott a digitális világ, ahol mindig történik valami izgalmas, pörgős, zenés, ahol soha nem kell egy másodpercnél tovább figyelni valamire.
Aztán ott az iskola, ahol 45 percet nyugodtan kell ülni, figyelni, telefon nélkül. Ez a fajta koncentráció pedig egy telefonon szocializálódott kisgyermek számára teljességgel lehetetlen.
Ha túl fiatalon kapja kézbe a gyermek, annak nincsenek előnyei
Hiába tud letölteni egy appot a gyermek és hiába baromi ügyes a telefonos játékokban, ez sokkal kevesebbet nyom a latba, mint az a pusztítás, amit a túl korai mobilozás okoz.
Lehet ugyanis, hogy már 4 évesen úgy kezeli a telefont, mint egy felnőtt, ám a szociális és kognitív készségek hiánya, a gyenge kommunikációs készség elszeparálja őt a kortársaitól, ami még inkább a kütyünyomkodás felé viszi a picit. Kialakul tehát egy olyan 22-es csapdája, amiből nagyon nehéz kilépni.
Mit lehet tenni?
Szülőként nagyon nagy felelősséged van abban, hogy mikortól, és hogyan engeded telefonozni a gyermeked. Az ökölszabály az, hogy minél tovább meg tudod őt óvni a kütyüktől, annál jobb.
Óvodáskorban már heti szinten egyszer-kétszer, maximum fél órákra oda lehet adni neki a tabletet vagy a telefont, azonban nem szabad beledobni őt a mélyvízbe.
Ha választani kell, akkor menjen egy hangoskönyv vagy mesés podcast a háttérben, hiszen ez fényévekkel jobb, mint a telefon nyomkodása.